Vidéki első utam

Igazi földművelő családból származom. Persze én magam már keveset tudok a dologról, a nagyszüleim azonban még mindig aktívan űzik e foglalkozást vidéken, s bármikor készek róla akár órákat is mesélni.

Nekem múlt héten lett meg a motoros jogsim, és alig vártam, hogy kipróbáljam a motort, amire két évig minden pénzemet gyűjtögettem. Pont jól jött tehát, hogy iskolai feladatnak azt kaptuk, nézzünk utána a családunk ősi foglalkozásának, és állítsunk belőle össze egy kisebb előadást.

Gondoltam, itt az alkalom, végre tesztelhetem a motort, meglátogatom nagyiékat, és kikérdezem őket mindenről.

Csak mikor anyukám szólt, hogy bukósisak nélkül ne is merjek ilyenekre gondolni, akkor jutott eszembe, hogy ez a védőfelszerelésem hiányzik. Próbáltam valami gyors megoldást kitalálni, de hirtelen semmi nem jutott eszembe. Végül a nap végén fölhívtam az oktatómat, aki az órák alatt végig nagyon segítőkész volt velem. Ő ajánlott egy honlapot, ahol összegyűjtöttek minden fontos paramétert a bukósisakokkal kapcsolatban.

Ezt az oldalt végül persze anyuval közösen kellett átböngésznem, nem hagyta volna, hogy egyedül csináljam az egészet, túlságosan is aggódós.

Sikerült tehát összeszednünk minden fontos információt a bukósisak választással kapcsolatban. Ha már végig segített, megkértem anyut, hogy jöjjön el velem próbálni is.

Végül, három nappal később sikerült megejtenünk a közös vásárlást, de az utam már így is csúszott egy hetet, csak a következő hétvégén tudom meglátogatni nagypapáékat.

Hogy ne maradjak el az iskolai feladattal, azért felhívtam őket telefonon, hogy mondjanak pár dolgot a földművelésről.

És mivel időközben megszereztük a bukósisakomat is, az első motoros utam mégsem hozzájuk vezetett, hanem a suliba. Elég sok idő volt anyut meggyőzni róla, hogy engedjen el, de a végén sikerült. Nem is tudott volna semmilyen kifogást találni, mert az idő is csodás volt egész héten.

A suliban persze nagyon irigykedtek az osztálytársaim, hogy én motorral járok. A legtöbbjüknek persze a KRESZhez sincs sok köze. Csak néhányan vezetnek, de ők is autót.

Már alig várom a hétvégét, amikor végre hosszabb úton is kipróbálhatom a motoromat, remélem szép idő lesz, és akkor anyu is biztosan elenged!