Földművelés régen és ma

A földművelés sokak számára ismert fogalom lehet, azonban legtöbbünk ezzel élete során nem igazán foglalkozik. Persze ez nem is csoda, hiszen azok, akik mondjuk, a fővárosban dolgoznak, egyáltalán nem tudnak még csak hobbi szinten sem ezzel foglalkozni. Persze azoknak, akiknek van kertes házuk és a saját kertjüket művelik, azok ilyen szempontból könnyebb helyzetben vannak, mert nekik megvan a lehetőségük arra, hogy akár saját maguknak termeljenek.

Amikor kisebb voltam, sok időt töltöttem vidéken a nagypapámnál, és ő sok mindenre megtanított. Volt olyan is, amikor éppen a kertet rendeztük, és beleültem a talicskába, és néztem, mit is csinál pontosan, hogy aztán én is segíteni tudjak. Utána pedig, amikor már kiszálltam a talicskából, összeszedtem a szemetet és mindent, belepakoltam a talicskába és eltoltam addig, amíg kellett. És mindenki csak engem nézett, teljesen büszke voltam akkor magamra, hogy segíthetek a papának.

Szerettem vele a kertben lenni, sok érdekességet mondott és tanított nekem, sőt, reggelente még azt is megengedte, hogy segítsek neki a tűznél megsütni a sok finom husit ebédre. Szerettem ezt is, mert ilyenkor reggel finom, tűzön megsütött virslit ettünk, volt mellé még szalonna is. Bőséges reggeli volt, amivel ki lehetett bírni ebédig és keményen dolgozni.

Én is a fővárosban lakom, és ilyenekre itt már esélyem sem lenne, pedig kíváncsi lennék, hogy mi mindent tudnék magamnak megcsinálni és, mennyire állnám meg a helyemet a földművelésben. Az én korosztályom, illetve a nálam fiatalabbak ezzel a témával leginkább csak akkor találkoznak, amikor az egyetemen ezt tanulják, mert éppenséggel az ehhez kapcsolódó szakmát tanulják. Hiszen ennek is megvan a tudományága.

Engem ez a része nem vonzott, de sokakat igen. Van egy ismerősöm, aki az osztálytársam volt általános iskolában. Őt már kicsi kora óta tanították a szülei lovagolni, saját lova is volt, így aztán ő is hasonló irányban tanult tovább, ahol gazdálkodással is foglalkoznak. Illetve, egy ugyanilyen esettel találkoztam szakközépiskolában is, ott volt egy osztálytársam, akiről ugyanezeket el tudom mondani. Kiskora óta lovagol, saját lova és lovardájuk van, és ő is ezen a szakon maradt végül. Persze ehhez a témához sok mindent hozzá lehet venni.

Én úgy gondolom, hogy a világ sokat változott. És míg a gyerekek korábban egész nap a szüleik mellett voltak és segítettek nekik mindenben, addig ma inkább a gyerekek az iskolában ülnek egész nap, utána hazamennek leckét írni és a számítógépen játszani. Vajon el tudnának ültetni egy kisebb ültetvényt? Vagy elbírnák a teli talicskát?