Nagypapa öröksége

Ez a poszt nem az én nagypapámról fog szólni, hanem az apaságról és arról a sok szépségről, amellyel egy igazi férfi megajándékozhat bennünket. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az én férjem is egy igazi példakép.

Nem volt egyszerű belevágnia velem a vidéki földművelésbe, magáévá tenni egy olyan életformát, amelyik sosem volt a sajátja. Ő mégis velem volt. Eltökélten dolgozott mellettem, soha nem fordult meg a fejében, hogy feladja, vagy hogy a könnyebb utat választja és azt mondja, inkább mást keres helyettem.

Azt, hogy ilyen nagyszerű férjem van, egy másik nagyszerű férfinek, a férjem apjának köszönhetem. Mi csak nagypapának hívjuk őt. Regényes élete volt, de benne még megvan az a tartás, ami a régi korok férfiainak még természetes volt. Ma már nem az! És szerintem nagyon fontos, hogy visszaigazoljuk a férfiaknak azt a sok erőt és erőfeszítést, ami mostanában jellemzi őket.

Nagyon hálás vagyok a férjemnek és az édesapjának, hogy mellettük igazán nőnek, anyának, feleségnek érezhetem magam. És azért is, hogy ilyen jó embert faragnak a fiamból. Van erről egy kedves történetem.

A fiam 14 éves volt. Akkoriban még az volt a szokás, hogy ilyen életkorban kellett kiváltani a személyi igazolványt. Az én fiam már kártya formátumút kapott. Nagyon büszke volt rá, úgy érezte, végre ő is nagyfiú. Én viszont nem örültem, hogy mindig magával hurcolja. Úgy voltam vele, hogy bőven elég neki a diákigazolványt magánál tartania, nehogy elveszítsen egy ilyen fontos iratot. Olyan kis szétszórt volt, Életem!

Végül a nagypapa megoldotta a kérdést. Egy reggel egy gyönyörű, bőr kártyatartót nyomott a kisfiam kezébe.

  • Most már te is komoly fiatalember lettél. Fontos, hogy ügyelj a megjelenésedre. Adok neked valamit, amitől elegáns leszel. De ahhoz, hogy működjön, úgy is kell viselkedned ám! Ez a bőr kártyatartó igazán felnőttes darab. Csak akkor maradhat nálad, ha ezentúl nagyfiúsan, felelősségteljesen cselekszel!

A varázslat hatott… A kisfiam onnantól kezdve kínosan ügyelt rá, hogy mindene rendben legyen. Reggel csak ránézett a finom, bőr kártyatartóra, és már tett is rendet a táskájában! Mivel a tartóra is nagyon vigyázott, az iratait mindig a megfelelő helyre tette, sosem fordult elő, hogy elveszítette volna, vagy ottfelejtette volna valahol az igazolványait.

Az évek persze telnek. Idén már az öccsének rendelünk finom, bőr tokot a kedvenc táska webáruházamból. A nagypapa finom szavai rám is hatottak persze, azóta én is precízen odafigyelek mindenre – a szétszórtságom változott, sőt, azóta sokkal tudatosabban is vásárolok. Ma már nekem is csak néhány, gondosan kiválasztott, de nagyon jó minőségű táskám van például… Tudom, viccesen hangzik, de ez hozzájárult ahhoz, hogy komolyan vegyenek, hogy tárgyalni tudjak és a sarkamra állni akkor, amikor szükség volt rá.

A tárgyak mind-mind valakinek a munkáit dicsérik, és szeretem a bennük rejlő, alkotó férfi energiát. Ennek a megélését az apósomtól és a férjemtől tanultam. Jó, hogy vannak még olyan kereskedők, akik szintén keresik, vallják ezeket a régi értékeket.

Ilyen apróságok, néhány szép szó, egy két fontos tárgy tudnak erőt adni a mindennapokban. Ezek segítenek benne, hogy a legnehezebb időkben is legyenek kapaszkodóink. Hálás vagyok érte, hogy a férjem és az apósom mellettem vannak, hogy figyelmeztetnek és óvnak az élet viharaiban. Fontosnak tartom, hogy ez minél többször el is mondjam nekik.