Mozgalmas hétvége

Nemrég írtam a nagypapámról, aki egy csomó földműveléssel kapcsolatos dologra megtanított (http://arysta-agro.hu/foldmuveles-regen-es-ma/). A hétvégére elmentem hozzájuk, mert kellett nekik egy kis segítség a fóliasátorban. Fölhívtak, nem tudnék-e elugrani hozzájuk két napra, egy kis kertészkedésre. Ők már nem bírják úgy, mint régen, tavasztól lesz majd segítségük, de a téli időszakra egyedül maradtak a nagymamámmal. Tavaly még győzték a munkát ketten, de idén már nem.

Persze szívesen mentem, úgysem volt semmi dolgom otthon. Apu elvitt a pályaudvarra, és két óra múlva már nagyiék ajtaja előtt álltam. Persze az új telefonommal felszerelkezve. Nemrég kaptam meg a legújabb Sony Xperiát, afféle elő ajándéknak a szülinapomra. De kellett egy új telefon, mert a régi teljesen tropára ment. Anya kérdezte, milyet szeretnék, én meg elmondtam.

Szóval megkaptam, csak pár nappal azelőtt, hogy meglátogattam volna a nagyszüleimet. Nagyon büszke voltam a szerzeményre, mindenkinek megmutattam, akivel kicsit is jó viszonyt ápolok. A legtöbben persze örültek neki, csak néhány sárguló tekintetet kaptam el.

Tehát péntek este 7-kor ott álltam nagyiék ajtaja előtt a vadiúj telefonommal, meg egy hátizsáknyi ruhával.

Nagyon örültek nekem. Nagymama a kedvencemet sütötte: mézes krémest, méghozzá vagy két tepsivel. Nagyapának csak a szeme csillogásán látszott, hogy elégedett.

sony xperia kijelző csereMegvacsoráztunk, aztán ők elmentek aludni. Azt hitték én is így teszek a korai kelés miatt. Mondtam nekik, hogy én ilyenkor még nem tudok aludni, mindegy, hogy reggel hánykor kell kelni. Játszottam egy kicsit az új telefonon, aztán megnéztem rajta egy videót még lefekvés előtt.

Szerencsére már raktam rá néhány jó számot, többek között az alvós zenéimet, így végül 10 körül elszunnyadtam, és úgy aludtam hajnali 4-ig, mint a tej. Nagyi ébresztett tejeskávéval meg brióssal reggel.

5-kor már a fóliában dolgoztunk. Nagyiék föl akarták ásni és kapálni az egész földet, és bevetni paprikával meg paradicsommal és kaporral.

Munkás nap volt, azt meg kell hagyni. A kiadós reggeli ellenére délben már farkaséhesek voltunk. Az ebéd után nagyiék pihentek egy órát, én addig persze a telefonon lógtam. Reggel nagymama azt mondta, ne vigyem ki magammal a fóliasátorba, mert az ilyen törékeny dolgoknak ott hamar bajuk eshet. Igazából nem akartam hallgatni rá, de azt sem akartam, hogy lássa, mikor elteszem a Sony Xperiát. És mintha megérzett volna valamit, attól fogva minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte, így reggel nem volt módom kicsempészni a telefont.

Sajnos délután sikerült kivinni magammal. Ráadásul hanyag módon csak úgy zsebre vágtam az eszközt, és már meg is feledkeztem róla. Aztán az egyik ásózó mozdulatomkor valami furát éreztem a földben. Mikor jobban megnéztem, elszörnyedve láttam, hogy a Sony Xperiám az. Tényleg majdnem sírtam.

Összeszedtem a telefont, vagyis azt, ami megmaradt belőle. A kijelző teljesen összetört, de úgy tűnt, a többi része néhány földdarabkával megúszta. Gyorsan beszaladtam vele a házba, miközben a hátam mögött hallottam nagyi élénk monológját arról, hogy ő megmondta.

Nagyon dühös voltam magamra, de mivel nem tudtam megoldani a helyzetet, gondoltam, estig hagyom a dolgot, majd akkor hívom föl anyáékat. Inkább visszamentem ásni, és a munkában éltem ki a felgyülemlett mérgem.

Tényleg nagyon elfáradtam estére. Elcsigázva telefonáltam anyunak, és kérdeztem, nem tudnak-e már kapásból olyan szervizt, ahol Sony Xperia kijelzőt cserélnek. Persze anya is jó dühös lett, de miután kicsit lenyugodott felhívtam az öccsét, Álmost, aki nagyon otthon volt a telefon szervizek ügyében.

Rögtön lediktálta a netes elérhetőségét az egyik helynek, ahol kicserélik a Sony Xperia kijelzőt. Anyu le is csekkolta a neten, és mivel közel van hozzánk, áldását adta. Mindezt onnan tudom, hogy még aznap, szombaton este felhívott, hogy elmondja, meg fog oldódni a dolog.

Azt mondta, hallotta a hangomon, hogy ki vagyok bukva. Hát eléggé ki is voltam. Persze ezt a javítást már én fizetem, azért is nagyon hálás vagyok anyunak, hogy elintézte.

Most vasárnap este van, itthon fekszem a szobámban, mindenem sajog az izomláztól, nagyiék tényleg megdolgoztattak. Ma is délután 3-ig húztam az igát. Persze küldtek egy csomó sütit meg lekvárt, vagy 10 kiló cucc plusszal értem haza.

Holnap délután pedig mehetek is a szervizbe, remélem, minél előbb kicserélik a Sony Xperiám kijelzőjét, mert addig apa régi, fekete-fehér telefonjában van a kártyám, és botrányos.

Persze, ha megcsinálják az enyémet, teljes védőburkolatot is vásárolok rá, és legközelebb tényleg óvatosabb leszek, nem viszem magammal veszélyes helyekre. Hallottam, ahogy anya később telefonált nagyival erről, és ki lehetett következtetni, hogy nagyi neki is azt ecseteli, amit nekem a baleset után: hogy ő megmondta, de rá sosem hallgat senki, hát most tessék, kész baj! Anyu vigyorogva hallgatta, szerintem már egészen jól bírja az effajta perlekedést, hiszen nagyi nevelte fel.

Persze azért nagyon szeretem a nagyszüleimet, és örülök, hogy segíthettem nekik, mondtam, hogy, ha máskor is szükségük van egy lelkes munkaerőre, akkor szóljanak, mert szívesen megyek, amikor csak ráérek. Láttam, hogy meghatódtak, még az én kőszívem is felmelegedett. Viccen kívül, tényleg úgy érzem, hogy közelebb kerültem hozzájuk, és megérte, még ha egy betört kijelző volt is az ára.