Ha a munka fáj, van rá orvosság

A mezőgazdasági munka fárasztó, mégis van, aki ebből él és minden egyes nap a saját földjén dolgozik. Aztán vannak azok, akik a városban élnek, de lehetőségük van lemenni vidékre a rokonokhoz, akik nem restek munkára bírni a berozsdásodott panellakókat.

Nemrégiben volt alkalmam lemenni egy nagy családi összejövetelre, ahol olyan rokonaimmal találkoztam, akikről nem is tudtam, hogy léteznek. Mivel a vidékiek tudták, hogy a többség a fővárosból érkezik, úgy gondolták, hogy biztosan mindenki ki van éhezve egy kis fizikai testgyakorlatra, illetve, hogy mindenkinél van legalább egy szem izomlazító vagy gyulladáscsökkentő. Én előrelátó voltam, és eleve rendeltem már a héten több doboz gyulladáscsökkentőt , ugyanis elkezdtem újra uszodába járni és az edzések után sajog mindenem.

Miután megtudtam, hogy munka is lesz a hétvégén rögtön tudtam, hogy nem csak egyre lesz szükség, hanem – valószínűleg – az egész társaságot én látom majd el. Kiérve a több hektáros földre kezdtük belátni, hogy ez nem a vidámpark lesz, hanem valami komolyabb. Amikor leparkoltunk, láttuk a sorba kikészített kapákat, gereblyéket, én pedig előre éreztem azt az izomlázat, ami ezután tuti biztos, hogy bekövetkezik. Ekkor egy kicsit megijedtem, mert nem voltam benne biztos, hogy beraktam-e a kocsiba, mert siettem reggel a pakolásnál, és ha kapkodok, akkor egészen biztos, hogy elfelejtek valamit. Azon is gondolkodtam, hogy ha mégis otthon hagytam őket, akkor miként jutunk hozzá mielőbb. Elbújtam a kukoricásban, és az okostelefonomon kerestem az online felületet, hogy megnézzem, a tanyára kihozzák-e vagy sem. Szerencsére azt írták, hogy az egész országba szállítanak, habár csak 1-2 munkanapon belül. Gondoltam, az se baj, mire hazaérünk, mindenkinek meglesz a gyógyszere.

Néhányan már a derekukat fogták a fájdalomtól, sóhajtoztak és az órájukat nézték. Egymás között sutyorogtak, hogy kinek van valami ellenszere a görcsökre, de ekkor még nem mertem szólni, hogy nekem van, mert egyáltalán nem volt biztos. Kora délután – végre – abbahagytuk a munkát. Én mondjuk valahol élveztem, gyerekkoromban sokat segítettem a szüleimnek a telken. Annyira nem volt megerőltető, csak nem vagyunk hozzászokva. Az izomgörcs már ismerősebb volt, ami a karomba állt illetve a csuklóm fájt nagyon, mert nemrég lábaltam ki egy masszív ínhüvelygyulladásból. Akkor is szedtem rá gyulladáscsökkentőt, amit ugyanonnan rendeltem, mert nem tudtam vezetni és patikába menni – a tömegközlekedést pedig nem szeretem.  Miután visszaértünk a hatalmas házhoz, gyorsan a kocsihoz mentem, hogy megnézzem van-e orvosság. Volt! Persze, én naiv azt hittem, hogy senki másnak nem lesz, de azért voltak rajtam kívül még olyanok, akik előre terveznek és hoztak magukkal láz- vagy fájdalomcsillapítót. Megkérdeztem őket, hogy ők is online rendelik-e, és lám-lám ugyanonnan, mint én. Megállapítottuk, hogy precíz cégről van szó, a házhozszállítás nagyon olcsó, bizonyos esetekben pedig ingyenes, ami egy ilyen szolgáltatás esetén nagy dolognak számít. A honlapról is beszélgettünk, hogy mennyire átlátható és informatív, ami abszolút megkönnyíti a keresgélést és hamar megtalálja mindenki azt, amire szüksége van.

Estére már mindenki rendben volt, a görcsök lassan kezdtek kimenni a végtagjainkból, és kifejezetten élveztük a vidéki, friss levegőt. A munka már tovaszállt, de a rokonaink azt elárulták, hogy csak azért adtak szerszámot a kezünkbe, hogy egy kicsit átérezzük azt, hogy ők mit csinálnak évtizedek óta, illetve, hogy titkon így jelezzék, minden segítő kézre szükség van egy ilyen helyen.
A hétvégéből mégis az maradt meg a leginkább, hogy gyulladáscsökkentők nélkül sose indulok el vidékre, de még lagzira sem, mert ott is lehet izomláza az embernek a hajnalig tartó mulatástól, de az már egy másik történet, azt máskor mesélem el.