Belevágni valami újba…?

Rengeteg ismerősömtől hallottam már, hogy nyaranta külföldre járnak dolgozni. A legtöbben, akikről tudok, ausztriai munkát vállalnak és pár hónap alatt megkeresnek nagyjából egy félévre elegendő tandíjat. Persze lehet, hogy ebben volt egy kis túlzás. Sosem néztem még utána ezeknek a lehetőségeknek. Az én nyaraim mióta csak el bírom tolni a taligát, a szántóföldeken teltek. A nagyszüleim fölműveléssel foglalkoznak, az én fogalmaim szerint a nyári munka mindig is kétkezi munkát jelentett a tűző napon. Jól éreztem magam abban a közegben, szívesen segítettem be krumpli és hagymaszedésben, az meg gyerekkorom külön élménye volt, ha felülhettem nagypapám mellé a traktorba egy kicsit. Egy idő után azért elmúlt a gyermeki lelkesedésem, de a kötelességtudat megmaradt. Sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy másképp is telhetnének a nyaraim.

ausztriai munka
ausztriai munka

A múlt héten egy rég nem látott barátnőmmel beszélgetve ismét felbukkant az ausztriai munka témaköre, mivel ő is ott töltötte az elmúlt nyarat valahol Tirolban. Valahogy fel sem tűnt, de sikerült elültetnie a bogarat a fülemben. Sokszor történik velem, hogy amíg számomra közömbös emberek mesélnek valamilyen egészen nagyszerű lehetőségről, addig teljesen hidegen hagy a téma. Vagy egyszerűen el sem tudom képzelni, ők hogy tudnak ilyen szemfülesek lenni, hogy megtalálják ezeket a lehetőségeket. Aztán valaki, akinek adok a szavára, elérhető távolságba helyezi hozzám is például az ausztriai munkavállalást. Miután hazaértem a találkozásról, azon kaptam magam, hogy különböző szervezetek honlapjait böngészem, az egyik pályáztató cég weblapja különösen szimpatikus volt. Egy csapásra kezdett valóságossá válni előttem az ausztriai munka.

Elég sok időt eltöltöttem a nézelődéssel, tervezgetéssel. A német nyelvtudásomat nem mondanám túl erősnek, alapszinten nagyjából megértem a dolgokat, de megszólalni mondjuk nem igazán tudnék szerintem, ezért tanulok. Ez azért egy kicsit visszatartó erő. Meg az is, hogy sosem voltam még hosszabb időn keresztül egyedül külföldön. Szerintem normális, hogy azért van bennem egy kis félsz. De szobalánynak, mosogatónak vagy konyhai kisegítőnek el tudnám azért magam képzelni. Mindenképpen jó tapasztalat lenne. Most még tényleg győzködöm magam? Már tényleg ideje lenne kilépnem a komfort zónámból, és nagyon vonz a gondolat, hogy ezt szezonális ausztriai munka formájában tegyem meg. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan bele tudnék szokni a munkába, meg a nyelvkörnyezetbe is. Az interjú előtt meg esetleg majd elmegyek egy-két nyelvórára kicsit felfrissíteni a tudásom. Mindenre van megoldás, alapból is szeretek úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy a megoldást keressem, és ne csak azt lássam, hogy hogyan nem lehet valamit megoldani és miért nem fog működni a dolog.

Igazából egy kissé bennem van már az is, hogy ha mások képesek rá, akkor én is. Lehet, hogy nem ez a legjobb motiváció, amim lehet, de részben mégis ez hajt. Meg akarom mutatni, hogy meg tudok állni a magam lábán. Nagyon élvezem ezt a pezsgést, amivel most eltölt az, hogy napok óta már az ausztriai munka körül forognak a gondolataim. Vannak ilyen kissé talán naiv elképzeléseim, hogy munka mellet azért remélhetőleg lesz időm felfedezni a környéket. Imádok kirándulni, egyszerűen csak járni a természetet. Ki tudja, talán még lehetne egy kis veteményeskertem is, csak úgy nosztalgiából. Bár ez már tényleg túl elrugaszkodott elképzelés valószínűleg. Majd minden kiderül, ha tényleg jelentkezem, ha tényleg folyamatban lesz a dolog, kapok valamilyen állásajánlatot, kiderül pontosan hová mehetek és milyenek lesznek a körülmények. Túl sok a kérdés, aminek a válaszait nem látom előre.

Mindenesetre egyelőre nem jelentkeztem a programra, pedig igazán nem tűnik bonyolultnak, csak ki kell tölteni egy kérdőívet. Néhány kattintás az egész, mégis úgy érzem ez a legnehezebb lépés, és ha ezt megtenném, azzal már minden végleges és visszavonhatatlan lenne. Ez persze nem így van, tisztában vagyok vele, csak mégis van bennem egy ilyen berögződés.

Azt hiszem alszom még rá egyet, hogy ténylegesen eldöntsem, maradjon-e minden a régiben, vagy vágjak bele valami újba. Elég jól hangzana, ha azt mondhatnám, hogy ez az új dolog egy ausztriai munka.